Gyarmathy
Éva
Képesség
és érdeklődés
Gyakorlati tapasztalat, hogy a
tehetségprogramokba bevont gyerekek közül azok lesznek igazán sikeresek,
akiknek az érdeklődése, elköteleződése adott területen kiemelkedő. Messze
jobb indikátora a teljesítménynek az érdeklődés, mint a képességek, illetve a
képességek fejlődését is jobban jelzi az érdeklődés iránya, mint bármilyen
képességet vizsgáló eljárás.
A
képességtesztek korlátai
A tehetség azonosításában még ma is a
leggyakrabban használt vizsgálati eljárás az intelligenciateszt, illetve
egyéb, a képességeket mérő eljárás, pedig egyre több adat bizonyítja, hogy a
későbbi kiemelkedő teljesítménynek nem a kiemelkedő képesség a legjobb
előjelzője.
A huszadik század elején a Stanford
Egyetemen indított követéses vizsgálatba a tanárok jelölték a
tehetségígéreteket, majd a szakemberek intelligenciateszttel szűrték ki a
legértelmesebbnek azonosított géniuszokat. Az utána eltelt évtizedek a tanárok
megfigyelését igazolták. Az intelligencia teszttel beválogatott géniuszok
közül egyetlen egy Nobel-díjas sem került ki. Ezzel szemben a tanáraik által
jelölt, de az intelligencia teszt alapján nem elég kiemelkedő képességekkel
rendelkezők csoportjából ketten is Nobel-díjat nyertek! (William
Shockley, Luis Alvarez)
A különleges egyének esetében a teszteknél
megbízhatóbbaknak tünnek a szubjektív eljárások, amikor az egyén önmagáról,
illetve valaki más az egyént jól ismerő személy az egyénről, megfelelő
szempontok alapján információt ad.
A képességtesztek alkalmazása
Az intelligencia- és
képességtesztek a teljesítményeknek egyik, szükséges de nem elégséges
hátterét azonosítják, azonban még ebben sem tökéletesen megbízhatók. Az
intelligenciatesztek különböznek egymástól, attól függően, hogy alkotóik mit
tekintettek intelligenciának, és ennek az összetett képződménynek mely
oldalát vizsgálják. Ezért lényeges ismerni, hogy egy eljárás pontosan milyen
képességeket vizsgál, és az eredményeket kizárólag arra a területre szabad
érvényesnek tekinteni.
A képességmérések különösen
kevéssé megbízhatók a szocio-kulturálisan hátrányos és/vagy valamilyen
neurológiai hátterű teljesítményzavarokkal (diszlexia, diszkalkulis,
diszgráfia, figyelemzavar, hiperaktivitászavar) küzdő egyének esetében.
Külső vagy belső tényezők hátráltathatják vagy a szokásostól eltérően
alakíthatják a képességek fejlődését, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne
lehetne olyan körülményeket teremteni, amelyek lehetőséget adnak tehetségük
megjelenésére. Ehhez azonban a képességteszteket a képességszerkezet megismerésére
kell használni, és nem a tehetségazonosításra.
A speciális képességek
azonosítása újabb problémát okoz. Az emberi tevékenységek valamely területén
mutatott átlagon felüli teljesítmény többféle képesség, és azok különbözö
kombinációi által is elérhetőek. Amikor egy adott területen (például
matematika) tehetségeket válogatnak a szakemberek, meghatározzák azokat a
képességeket, amelyek képessé tesznek kiemelkedő teljesítmények
elérésére, és ezek alapján szűrnek.
Ez a durva azonosítás
megfelelő szűrési eljárás, de nem szabad elfelejteni, hogy lehetnek olyan
egyének, akiknek a teljesítményekhez a szakemberek által azonosítottaktól,
vagyis a statisztikailag általában jellemzőtől eltérő képességeik vezetnek.
Nem ritka eset, hogy
néhányan, akik később kiválóak lettek, nem mutatták azokat a képességeket,
amelyeket mint az adott területen magasszintû eredményességhez
szükségeseket határoztak meg a szakemberek. Függetlenül a teszteredményektől,
teljesítményük alapján ők is egyértelműen tehetségesek.
A különböző tesztek eltérő
gondolkodásmódot kívánnak, és nem mindig azt, amely a valódi teljesítményhez
szûkséges.
A kreativitás mérése
A kreativitástesztek megbízhatósága gyenge. Ezek
a mérőeszközök az intelligencia teszteknél érzékenyebbek a helyzeti
tényezőkre, és kevéssé használhatók az egy-egy területhez kapcsolódó
kreativitás azonosítására. Az általános kreativitás, amelyet a
kreativitástesztek mérnek, nem annyira a tehetségről, mint inkább a
személyiségről ad információt.
Az átütő kreativitás, amely a
kiemelkedő tehetség jellemzője, minőségében különbözik a mindennapi
kreativitástól. Ritka jelenség. A problémamegoldásnak magas fokán, vagy az újításnak
azon a szintjén jegyezhető, ami az emberiség életére jelentős hatással van. A "nagy kreativitás" tesztekkel nem
azonosítható. Viselkedésjellemző, amely sokszor inkább mint probléma
jelentkezik, sem mint előnyös jegy.
A "kis
kreativitás"-t a mentális egészség részeként, a mindennapi élet problémáinak
megoldási képességeként lehet azonosítani. Az alkotó ember jellemzője. A
"kis kreativitásnak" nevezett jellemző a lelki egészség része, és minden
ember rendelkezik vele valamilyen mértékben. Megjelenése erősen függ a
környezet fogadókészségétől.
A kis és nagy kreativitás
megkülönböztetése nem értékelés, hanem minőségileg eltérő konstruktumok
meghatározása. A tehetségvizsgálatokban
mindkettőre figyelemmel kell lenni. A mindennapi kreativitás mérése is
bizonytalan, az átütő kreativitás pedig nem is mérhető. Ezért nagy szerepe van
a mindennapi tevékenységek, viselkedés megfigyelésének illetve feladathelyzetben
a célzott megfigyelésnek a kreatívitás azonosításában.
Motiváció és teljesítmény
A legtöbb tehetségmodell az intelligenciát és
motivációt a tehetség két különálló elemeként írja le, pedig ezek nem
függetlenek egymástól. A törekvés ereje és iránya összefügg azzal, mely
területen, milyen szintre képes eljutni az egyén. Az érdeklődés, kitartó
tevékenység, a belső hajtóerő valamely terület megismerésére, vezet a
képességek fejlődéséhez.
Kisgyerekek esetében a képességmérések szinte alig
adnak megbízható eredményt. A helyzeti tényezők, vagyis a vizsgálat
körülményei, a kisgyerekekre sokkal erősebben hatnak, mint a tizenéves
vagy felnőtt egyénekre. Így képességeik megmutatkozása eleve bizonytalanabb
teszthelyzetben. Ehhez járul a fejlődésbeli eltérés, amely nagy képességbeli
különbségeket okozhat a kicsi gyerekeknél, de nem sok köze van a későbbi
teljesítményekhez. A gyerekek belülről fakadó érdekelődése, elmélyültsége,
egy-egy terület megismerésére irányuló spontán erőfeszítése jelezheti a
képességek erőteljes fejlődését és következményeképpen a későbbi kiemelkedő
teljesítményt.
Nagyobb gyerekek és felnőttek esetében is igaz,
hogy a motiváció jobban jelzi a képességek fejlődésének ütemét, mint az adott
pillanatban mutatott képességszint. Ennek alapján érdemes az eddigieknél
nagyobb figyelmet fordítani az érdeklődés és motiváció területére, akár a
szubjektív eljárások nagyobb figyelembevételével.
Profil- vagy térképtesztek előnye és használata
A képességtesztekre
szükség van, de nem a tehetség azonosításához, hanem a tehetség gondozásához.
A képességtesztek, ahogyan az iskolai dolgozatok is arra valók, hogy az egyén
és környezete számára információt adjanak. Nem arra kellenek a felmérések,
hogy ítéletet hozzunk az egyén felett, hanem arra, hogy megismerje/megismerjük
tudását.
A tudás nem homogén, és
nemcsak "vagy van, vagy nincs" alapon azonosítható. Mindenkinek
vannak erős és gyenge pontjai. Tudásunkban vannak meglévő és hiányzó
ismeretek és képességek. A legjobban használható vizsgálatok képet adnak
ezekről. Sokkal informatívabbak, mint az egy végső eredményt adó minősítő
tesztek. A kognitív profil tesztek, a képességekről adnak diffrenciált képet,
míg az érdeklődést térképező eljárások az érdeklődés területeit mutatják.
Természetesen egy
térkép is megmutatja a szinvonalat, tehát mindenképpen minősít, de ez csak
egy része az információnak. A kognitív tesztek esetében nem mindegy, melyik és
hányféle területen teljesít az egyén átlagosan, átlag felett vagy alatt. Az egyén
teljesítményeit meghatározza mennyi erős és gyenge pontja van, és ezek mennyire
erősek vagy gyengék, de az is lényeges, melyek ezek a területek.
A motivációt,
érdeklődést vizsgáló eljárások esetében is egyik szempont az érdeklődés
irányulása illetve az érdeklődés hiánya egy-egy területen Lényeges információk
azonban azok is, amelyek megmutatják, mennyire koncentrált az érdeklődés,
mennyire szórt, milyen intenzitású, mennyire hiányzik az érdeklődés akár minden
téren. A fejlesztő munkában, a tanulás irányításában és a tehetség gondozásában
nagy jelentősége van ezeknek az ismereteknek.
A mozgás és a lélek irányulása
Egyszerű fizikai
ismeret, hogy az egyhelyben álló súlyos tárgy megmozdításához sokkal nagyobb
erő kell, mintha az a tárgy már mozgásban van. Amennyiben a tárgy a kívánt
iránnyal szemben mozog, végképp megeröltető a megfelelő mozgásra bírni.
A leghatékonyabban a
már mozgásban lévőket, a motiváltakat lehet segíteni. Az egyhelyben állóknak
az érdeklődését fel kell kelteni, hogy megmozduljanak. Az ellenirányban mozgás
jelent igazi kihívást. Ilyenkor nagy szakértelemmel a mozgás irányát kell
lassan a megváltoztatni. úgy, hogy először az irányultsággal együtt haladva
fokozatosan forduljon az ellenkező irány érdeklődésbe.
További szakmai olvasmányok a
témában:
Armstrong,
T. (1994) Multiple intelligences in the classroom. ASCD, Alexandria,
Virginia.
Gardner,
H. (1983) Frames of mind: The theory of multiple intelligences. Basic Books,
New York.
Gardner,
H. (1993) Creating minds: An anatomy of creativity seen through the lives.
Freud, Einstein, Picasso, Stravinsky, Eliot, Graham and Gandhi. New York: Basic
Books.
Gyarmathy
É. & Herskovits M. (1999) Képességek vizsgálata az érdeklődés térképének
segítségével. Egy új eljárás kidolgozása és az első gyakorlati tapasztalatok
tehetséges gyerekekkel végzett vizsgálatokban. Pszichológia, (19) 4,
437-458.
Gyarmathy
É. (2009) Kognitív Profil Teszt. Iskolakultúra 3-4. 60-73.
Gyarmathy
É. (2009) Atipikus agy és a tehetség I. - Tehetség és a neurológia hátterű
teljesítményzavarok valamint az Asperger szindróma. Pszichológia. Vol.
29, 4. 377390.
Gyarmathy
É. (2010) Atipikus agy és a tehetség II. - Az átütő tehetség és a tehetségvizsgálatok
ma. Pszichológia. 30, 1, 31–41.
Gyarmathy É. (2010) A tehetséggondozás pszichológiája. Magyar Pszichológiai Szemle,
65. 2. 221–221.
Krechevsky, M, Gardner, H. (1990) The emergence in nurturance
of multiple intelligence: The Project Spectrum approach. Ed. Howe, M.J.A.
Encouraging the Development of Exceptional Skills and Talent. British
Psychological Society. London. 222-245.
Nicholson-Nelson, K. (2007) A többszörös intelligencia -
Több mint száz gyakorlati ötlet iskolai tevékenységekhez. SZIA Műhely,
Budapest.