A kifejezés a görög "dys" szóból, melynek jelentése nehézség, és a "lexis" szóból, melynek jelentése szavak, származik. Becslések alapján a diszlexia az emberek 4%-át érinti súlyosan, és további 6% mutat diszlexiára jellemző sajátságokat.

A diszlexiát okozhatják a fonologiai, vizuális és auditív feldolgozásban mutatkozó zavarok, vagy azok kombinációja. Szótalálási nehézségek és feldolgozásbeli lassúság is hozzájárulhatnak. Ezen kognitív eltérések számos lehetséges biológiai okát azonosították, és valószínű, hogy minden egyénnél több ok áll fenn. Ezenfelül a diszlexia összefüggésben lehet számos más problémával, melyek közt előfordul az alábbiak közül néhány, esetleg mind:

számokkal kapcsolatos hibák (számok tükörképének írása, rossz sorrend, stb.),
szervezési nehézségek (a tanulási időt is beleértve),
személyes tárgyak elhagyása (pl. ceruzák, radírok),
másolási hibák (utasítások, házifeladat, stb.),
tájékozódási nehézségek (pl. kiismerni magát egy új iskolában),
a jobb és a bal, illetve dátumok összekeverése,
találkozók lekésése,
probléma gondolatok és fogalmak leírásával, főleg írásban,
szótalálási nehézségek,
hosszú szavak rosszul ejtése.

Bár a diszlexiás egyénnek problémát okozhat az olvasás, írás és helyesírás elsajátítása, meg lehet tanítani, hogy keressen stratégiákat és alternatív tanulási módszereket ezen és egyéb nehézségek legyőzésére. Mindazonáltal néhány probléma, mint például a rossz helyesírás, megmaradhat felnőttkorban is.

Minden diszlexiás különböző, és egyénként kell kezelni. Sokuk rendelkezik olyan képességekkel, melyek fontosak lehetnek a munkahelyen, ilyen például a jó vizuális térlátási készség, holisztikus gondolkodás, képessége arra, hogy a dolgokat a maguk egészében lássa valamint jó laterális gondolkodás. Ugyanazok a tényezők, melyek nehézséget okoznak az írni-olvasni tudásban, alapjai lehetnek a kiemelkedő pozitív tulajdonságoknak. Például azok, akik nehezen tudnak úgy megoldani egy problémát, ahogy mások teszik, találhatnak ügyesebb utakat, módokat, melyek nagyobb kreativitást és eredetiséget igényelnek. Ezt a képességet gyakran lehet diszlexiásoknál felfedezni. Néhányan úgy gondolják, hogy ezeket a sajátosságokat csak az írni-olvasni tudás elsajátításában fellépő nehézségek miatt fejlesztik ki.

A diszlexia felismerése

Ian Smythe

A diszlexia felismerése lényegében a nyelv elsajátítását megnehezítő nehézségek sorozatának (azaz a fonológiai szegmentációs és összekapcsolási készség területén, a vizuális és auditív feldolgozásban, továbbá szófelismerésben és a feldolgozás sebességében fellépő zavarok) azonosítása. Ezenkívül a diszlexiát okozó problémák megjelennek nem írás-olvasással kapcsolatos területen is, így a diszlexia azonosítható akár viselkedési (pl. szervezési és szociális készségek) akár írás-olvasási jegyek alapján.

Bár a nehézség mértékét más hasonló korú gyerekek teljesítményéhez viszonyítva ítéljük meg, a diszlexia alábbiakban felsorolt néhány jegye útmutatóként szolgálhat:

Írni-olvasni tudással kapcsolatos készségek

olvasásban és helyesírásban a hangok elkülönítésének és összekötésének valamint a hangok és jelek összekapcsolásának problémája által okozott nehézségeket mutat
fordítva ír betűket, szavakat
nehézséget okoznak neki a táblázatok, az ábécé
kihagy betűket a szavakból, vagy rossz sorrendben írja őket
az átlagosnál több időt vesz igénybe, hogy írásos feladatot elkészítsen
belebonyolódik, ha hosszú szavakat használ
nehézséget okoz neki gyerekdalokat megtanulni

Viselkedési jegyek

nehézséget okoz a bal és a jobb megkülönböztetése, a hónapok sorrendje, stb.
rossz az irányérzéke
nincs önbizalma és rossz az énképe
gyakran szólnak rá, hogy nem figyel, félreérti amit mondanak, és szó szerint értelmezi a dolgokat
rossz a mozgás készsége, többek között a kézírás és egyszerű ritmus eltapsolása
rossz az időérzéke, és gyakran elkésik
összezavarodik, ha egyszerre több utasítást kap
szervezési nehézségei vannak
elfelejti, hol hagyta a dolgait, pl. kulcsot, könyveket
néha "kreatív" megoldásokat talál
értelmesnek és figyelmesnek látszik, bár néhány fontos területen kudarcot vall

A diszlexia felismerése felnőtteknél

Ian Smythe

Az önértékelő lista nagy segítséget adhat az egyénnek hogy tisztába jöjjön saját nehézségeinek természetével és mértékével, illetve alapot nyújthat saját diszlexiája kezelésének és készségeinek megbeszéléséhez. Az alábbi egy rövidített lista, két kategóriára osztva. Egy - jelenleg kutatás alatt lévő - kiterjedtebb lista található a http://web.ukonline.co.uk/wdnf/adultchecklist.html internet címen.

Írás-olvasással kapcsolatos kérdések

Nem szeret felolvasni?
Tovább tart elolvasni egy oldalt, mint kéne?
Nehezére esik az elolvasott szöveg tartalmára emlékezni?
Nem szeret könyvet olvasni?
Rossz a helyesírása?
Nehezen olvasható az írása?

Nem írás-olvasással kapcsolatos kérdések

Nehezen különbözteti meg a bal és a jobb oldalt?
Összezavarodik, ha egy új helyre kell odatalálnia?
Nehéznek találja a telefonüzeneteket pontosan átadni?
Nehezen tud fejben számolni?
Össze szokta keverni a telefonszámokat, ha fel akar hívni valakit?
Nehezen tudja folyékonyan felsorolni a hónapokat?
Össze szokta keverni a napokat, időpontokat, és lekésni találkozókat?
Ha hosszú szót kell kimondania, könnyen felcseréli a hangokat?
Komplikáltnak és összezavarónak találja a képleteket?
Felcseréli olyan buszok számait, mint pl. 95 és 59?
Nehezen tanulta meg a szorzótáblát az iskolában?

(Ez a lista Michael Vinegrad kutatásain alapul. A részleteket lásd:

A revised Dyslexia Checklist. Educare, No 48,1994 március)

Egy teljeskörű értékelésnél a következőket kell ellenőrizni:

a.) Fonológiai megkülönböztetési képességek

b.) Auditív rendszer (pl. auditív rövid távú memória, észlelés, diszkrimináció, szekvenciális memória)

c.) Vizuális rendszer (pl. vizuális rövid távú memória, észlelés, diszkrimináció, szekvenciális memória)

d.) A feldolgozás sebessége

e.) Szemantikai hozzáférés

f.) Egyéb felmérések, úgy mint helyesírási feladatok (értelmes és értelmetlen szavak helyes leírása és tollbamondás), olvasási feladatok (értelmes és értelmetlen szavak elolvasása) és szövegértés.

A diszlexia mérése

Ian Smythe

A diszlexiát az írás-olvasás elsajátítása mögött rejlő folyamatok megértésének keretein belül kell felmérni. A jelenlegi kutatások szerint a fonológiai elkülönítési és összekapcsolási készségeket, a vizuális rendszer hibáit, az auditív feldolgozási hibákat, a szótalálás valamint a feldolgozás sebességét egyaránt meg kell vizsgálni.

Alább taláható néhány az International Dyslexia Testen alapuló felmérési anyag, mely jó kiindulópontnak tekinthető, bár messze nem kimerítő. Ezek az értékelő tesztek bármely nyelven használhatóak. Kétnyelvű környezetben is megfelelőek, ebben az esetben a felmérést az oktatás nyelvén végezzük el, amennyiben az instrukciók érthetőek. További hasznos információt lehet szerezni az otthon beszélt nyelven végzett felmérésekkel.

A felmérések

Alapfokú ismeretek - az ábécé és a számok ismerete
Helyesírás - értelmes és értelmetlen szavak leírása
Olvasás - értelmes és értelmetlen szavak elolvasása
Fonológiai vizsgálat - alliteráció és rím
Fonológiai rövid távú memória - értelmes és értelmetlen szó ismétlése
Szókincs vizsgálata - gyors megnevezés
Auditív diszkrimináció
Auditív rövid távú memória - számismétlés és ritmus
Vizuális rendszer - vizuális szekvenciális memória, érzékelés, diszkrimináció
Sorozatok - a hét napjai és számolás
Érzékelés/finom mozgás - forma másolása
Matematika
Vizuális IQ - Raven mátrixok
Nagy mozgás
Egyéb tényezők - pl. kérdőív a személy életeseményeiről

Iskolai segítség a diszlexiás gyerek számára

Elizabeth Henderson

1. Legyenek magasak az elvárások, hogy szellemileg buzdítsuk őket, de írásbeli feleleteknél ésszerűen állapítsuk meg a követelményt.

2. Próbáljunk két színt használni javításnál - egyet a tartalmi hibákhoz, egyet a helyesírási és a formai hibákhoz.

3. Próbáljunk rájönni a hibák okára, és adjunk lehetőséget nehézségeik elmagyarázására.

4. Figyeljünk a fáradtság jeleire - a diszlexiás gyerekeknek a másokhoz képest nagyobb erőfeszítést jelent koncentrálni, ami kimerítheti őket

5. Az utasításokat lassan, nyugodtan és megfontoltan adjuk ki, hogy hagyjunk időt a szavak "elmélyülésének". Érdemes meggondolni, hogy esetleg szóban és írásban egyaránt megkapják a feladatot.

6. Ahol lehet, használjuk a tanulás több érzékelésen alapuló módszerét. Ez egyszerre veszi igénybe az összes érzékszervet, így esetleg a gyerek képes egyszerre nézni, figyelni, írni és beszélni.

7. Adjunk nekik tanácsot, hogyan birkózzanak meg szisztematikusan a feladataikkal.

8. Ügyeljünk arra hogy ne veszítsék el az önbizalmukat és önbecsülésüket.

9. Adjunk nekik lehetőséget érdeklődéseik, tudásuk és készségeik kimutatására az írással való nehézségeik ellenére. Gyakran "villognak" beszédben, és a tanároknak ezt kell ösztönözni, bátorítani.

10. Az ülésrendet úgy tervezzük, hogy a diszlexiás gyerek valahol elöl üljön, lehetőleg egy motivált, szívesen tanuló gyerek mellett, akit megkérhet, hogy tisztázza neki az utasításokat.

11. Lássuk el a gyermeket jól elrendezett anyagokkal, eszközökkel, tartsuk ezeket rendben, felcímkézve, hogy bármit könnyen meg lehessen találni.

Elizabeth Henderson általános iskolai igazgató, aki széles körben tart előadásokat a diszlexia témában

Az osztály vezetéséről általános iskolás tanárok számára

Elizabeth Henderson

Az alábbiakban adunk néhány tanácsot általános iskolai tanároknak, hogyan rendezzék be az osztályt, és hogyan biztosítsanak megfelelőbb környezetet a tanuláshoz a diszlexiás gyerekek számára.

1. A diszlexiás gyerekeket mindig úgy ültessük, hogy előrefele nézzenek, olyan helyre, ahol el tudunk sétálni, könnyen láthatjuk, így megfigyelhetjük fejlődésüket és nehézségeiket, a stresszt is beleértve. A diszlexiás gyerekeknek nehéz a tábláról írni, ezért ezt, amennyire lehet, kerüljük, vagy segítsük ebben őket.

2. Jó, ha átismételjük a heti, illetve az előző heti tananyagot, úgy, hogy a kézfejükre, vagy egy kis puska-papírra, amit a padukra ragasztunk, emlékeztető segítségeket írunk. (Mindig, mikor továbbmegyünk, ismételjük ezt.)

3. Használjunk hordozható magnót ("walkmant"), hogy felvegyünk rövid üzeneteket, utasításokat, amiket lejátszhatnak, ha szükségük van rá.

4. Gyűjtsünk annyi felnőtt embert, aki sgít nekünk, amennyit tudunk; kis csoportokban tanítsuk meg őket, hogyan tanítsák a diszlexiás gyerekeket (használjanak szembekötést, homoktálcákat, folyóírást, gyakorló puskákat, stb.)

5. Biztosítsunk egy kis időt, hogy egyedül a diszlexiás gyerekkel beszélgessünk (öt perc iskola, vagy ebéd előtt, vagy után; az anyukák általában együttműködnek majd, és gyakran bátorítónak is találják majd ezt a napi kis időt, ha néha ők is bekapcsolódnak).

6. Rendszeresen találkozzunk a szülőkkel (legalább minden félévben). Vonjuk be őket amennyire lehet, mert hasznos segítséget nyújthatnak. Ne felejtsük el, hogy a szülők is lehetnek diszlexiások.

7. A gyerekeknek legyen leckefüzetük, amit minden nap hazavisznek, és a szülők aláírják.

8. Adjunk a gyerekeknek táblázatokat, puskapapírokat olyan dolgok emlékeztetésére, amiket el szoktak felejteni a házi feladattól kezdve a tornazsákon át a szótárig. Használjunk színeket, hogy javítsuk az emlékezetüket.

9. Ösztönözzük a gyereket azzal, hogy megfelelő elvárásokat állítunk, hogy a megadott időben végezzenek a feladattal.

10. Bármilyen lassan fejlődik, a gyereknek minden nap látnia kell, hogy tud valamit, amit előzőleg nem tudott.

Az iskola attitűdje

Neil McKay

1. A tanárok kétkedésének legyőzése

Értessük meg a tanárokkal, hogy a diszlexiás gyermekkel való foglalkozás minden tanár feladata, nem csak a magyar tanároké.

2. A képzés fontossága

A tanárokat ki kell képezni, hogyan ismerjék fel és hogyan orvosolják a diszlexiát, és ehhez időre van szükségük.

3. Az eredmények kiértékelése

A tanulókat folyamatosan ellenőrizni kell, hogy figyelemmel kísérjük fejlődésüket.

4. Vonjuk be a szülőket

A szülők nagy segítséget jelenthetnek. Győződjünk meg arról, hogy tudják, hogyan segíthetnek.

5. Osztályozás és értékelés

Minden tanár hasonló a módszert alkalmazzon.

6. A helyesírási hibák javítása

Ne jelöljünk be túl sokat. Válasszuk ki a fontosabb szavakat, következetlenségeket.

7. Fogalmazás osztályzása

Osztályozzuk a tartalma alapján, hogy mennyire kreatív.

8. Házifeladat

Ne felejtsük el, hogy amit tegnap tudtak, azt nem biztos, hogy ma is tudják.

9. Egyéni fejlesztési tervek

Minden gyerek más, mint a többi, ennek megfelelően foglalkozzunk velük.

Egyéni fejlesztési terv készítése

Carol Orton

Alább ismertetünk néhány tanácsot egy egyéni fejlesztési terv kidolgozásához, amellyel a gyerek oktatása az ő saját tanulási módszeréhez alkalmazkodik.

1. Állapítsuk meg, mi okoz nehézséget a gyereknek. Például egy második nyelv, matematika, tudományos szakszavak, stb.

2. Derítsük ki, miért vannak ilyen nehézségei. Például auditív rövid távú memória vagy fonológiai feldolgozás terén.

3. Próbáljuk megállapítani, hogyan tanul. Például jobb-e a vizuális befogadásban.

4. Állapítsuk meg, milyen tanítási módszer segíti jobban a tanulásban.

5. Mindig kérdezzük meg magunktól, miért úgy közelítettük meg a dolgot, és van-e jobb út.

6. Állapítsuk meg hogy a terv főbb részeit "Ki fogja elvégezni? Milyen gyakran? Hol?"

7. Állítsunk a gyermekek elé ösztönző célokat. Minden foglalkozás a gyerek korától és képességeitől függjön.

8. Folyamatosan ismételjünk, és állapítsuk meg, miért nem sikerült elérni a kitűzött célt, vagy ha sikerült, akkor a gyermek képességeit megfelelően igénybe vette-e.

9. Gondoljuk végig, hogy vannak-e megvalósítható alternatívák, más lehetőségek, úgy mint stressz vagy viselkedés kezelése, amelyeket jelenleg nem alkalmazunk.

10. Ne felejtsük el, hogy a gyerek csak úgy tudja kihozni magából a legtöbbet, ha az egész iskola együttműködik. Gondoskodjunk róla, hogy minden tanárt tájékoztassunk a nehézségekről, és arról, hogyan tudnak a helyzeten a legjobban segíteni.

A fenti lista először a Dyslexia Handbook 1999-ben jelent meg, ami rendelkezésre áll a British Dyslexia Associationnél.

Carol Orton, Information and Policy Manager at the British Dyslexia Association

Otthoni segítség a diszlexiás gyereknek

Jane Jacobson

Figyeljük meg, milyen területeken vannak a gyereknek problémái, és építsünk fel játék- és foglalkozássorozatot, amely segít javítani ezeket a területeket. Közben ne felejtsük el, hogy a gyerekek gyakran az otthont úgy tekintik, mint ahol megmenekülnek az írás-olvasási feladatoktól, ezért fontos, hogy a foglalkozások szórakozásnak számítsanak.

1. Gyermekdalok - próbáljuk előadni őket, és hozzájuk illő játékokat találni. Kiterjeszthetjük a játékot, találjunk más rímelő szavakat.

2. Versek - Olvassunk verseket a gyerekeknek, főleg mulatságos vagy értelmetlen verseket, hogy ezek mintájára sajátot találjunk ki.

3. Fizikai játékok - Ügyességi gyakorlatok, úgy mint labdaeldobás, elkapás, elrúgás, ugrások, egyensúlyozási gyakorlatok. Például a "Simon mondja" egyszerű feladatokkal kezdődik, pl. "Simon mondja, tapsolj egyet!", és fokozatosan nehezedik, pl. "Simon mondja, rakd a bal kezedet a jobb térded mögé!".

4. Mozgás - betűformák kitapintása fa és műanyag betűkkel, vizes vagy száraz homokkal, illetve betűk készítése gyurmából vagy agyagból.

5. Próbáljuk ki a "Látok valamit.." játék különböző változatait. Pl.: “Látok valamit, ami (b) hanggal kezdődik.”, “... ami ugyanazzal a hanggal kezdődik, mint a boci.”, “... B betűvel kezdődik.”, “...ami rímel arra, hogy lánc.”, “…ami (b) hangra végződik.”

6. Hallási sorozatok - Találjunk ki örökké bővülő listákat. Például "A nagymamám elment vásárolni, vett egy almát, egy zsák krumplit, egy csupor mézet…", amely mindig eggyel több lesz. Játszhatjuk különböző kategóriákban, különböző betűkkel vagy véletlenszerűen.

7. Dominók - A dominózáshoz nem kell nagy előkészület, és egyszerű segítséget nyújt a számok tanulásához és a vizuális sorrendhez. Más formában is kaphatók, képekkel, vagy mintákkal, amiket valamilyen szempont alapján össze kell párosítani

8. Tárgyak a tálcán - A gyerek figyelje meg, mik vannak a tálcán és jegyezze meg. Ezután: (a) Takarjuk le a tálcát és a gyerek sorolja fel, milyen tárgyak voltak rajta, vagy (b) A gyerek csukja be a szemét, mi pedig vegyünk el egy vagy két tárgyat a tálcáról, majd szóljunk a gyereknek, hogy nyissa ki a szemét, és mondja meg, mit vagy miket vettünk el.

Hogyan segítsünk a diszlexiás gyereknek

idegennyelvek tanulásában?

Ian Smythe

Az alábbiakban adunk néhány tanácsot a nyelvtanároknak, amelyek segítségével a gyerek oktatása az ő saját tanulási módszeréhez alkalmazkodik. Ezek a tanácsok minden nyelvre vonatkoznak, bármi legyen is a gyerek anyanyelve.

1. Mindig tömör, pontos terminológiát használjunk (gyakran jobb, ha a gyerek anyanyelvén magyarázunk) és sokszor, sokat magyarázzunk.

2. Képek használata jó ötlet - segít, hogy a gyerekek elképzeljék, felidézzék amit meg kell jegyezniük.

3. Gondoskodjunk egy a kulcsszavakat tartalmazó listáról, melyet az óra ELŐTT ismertetünk. Magnóra vett szókészlet óra előtti meghallgatása is segít a gyereknek.

4. Biztassuk őket az új szavakat tartalmazó kis cetlik használatára. Ezeket a lakásban különböző helyeken el lehet helyezni, bútorokon, stb., ez segít egy alapszókincs létrehozásában.

5. Próbáljuk ki a "társas tanulási rendszert", tegyünk össze egy diszlexiás és egy nem diszlexiás gyereket az iskolai munkához és esetleg a házifeladathoz. Ez mindkét gyereknek hasznos lesz.

6. Ne felejtsük el, hogy számukra a felolvasás nehéz és zavarba hozó lehet. A kommunikációs csoportok legyenek minél kisebbek.

7. Minden feladatnál döntsük el, mi a fontos - helyesírás, mondattan, nyelvtan vagy tartalom, és ennek megfelelően osztályozzunk. Írás, illetve olvasási feladat esetén adjunk megfelelően több időt.

8. Ha javítunk, ahol lehet, jelezzük, milyen jellegű a hiba, főleg ha a gyerek következetesen elrontja. A javításhoz fűzzünk szóbeli magyarázatot is.

9. A többszótagú szavak különösen nehezek lehetnek. Ha megérti, hogyan épül fel a szó, az gyakran segít egy értelmes tanulónak.

10.Bíztassuk és segítsük a gyereket, mindig hívjuk fel a figyelmét előrehaladására, de mindenek felett legyünk megértőek.

Ian Smythe kutató, a diszlexia több nyelvben téma szakértője, és a Dyslexia Handbook 2000 szerkesztője

Hogyan segítsünk a diszlexiás gyerekeknek

a matematika tanulásában?

Steve Chinn

Használjuk fel azt, amit tudunk arra, hogy kitaláljuk azt, amit még nem tudunk. Például szorozzuk meg kettővel a kettes szorzótáblát, és megkapjuk a négyest, vagy felezzük meg a tízes szorzótáblát, és megkapjuk az ötöst.

Ugyanezt csináljuk összeadásnál, kivonásnál. Használjuk, amit már tudunk, és építsünk arra. Például ha 9-et kell valamihez hozzáadni, adjunk hozzá tízet, majd vegyünk el egyet. Vagy ha 9-et kell elvenni, először vegyünk el 10-et, majd adjunk hozzá egyet. 6-ot úgy adjunk össze valamivel, mint 5 meg egy, a 7-et pedig 5 meg kettő.

Legyen önbizalmunk. Tanuljunk meg hozzászokni a becsléshez, amit aztán finomíthatunk vagy ellenőrizhetünk számológéppel. Vállaljunk kockázatokat!

Használjunk egyszerű számokat módszerek megértéséhez. Például ha tudjuk, hogy egy fél meg egy negyed az három negyed, azzal már az alapvető eljárást megismerhetjük a törtek összeadásához.

A matematikában sok minden épül egy már ismert anyagra, és ezt ki lehet használni. Például az összeadás és a szorzás szorosan összekapcsolódik, vagyis a 7 x 8 úgy is megkapható, hogy összeadunk 7 db nyolcast, vagy kiszámíthatjuk az 5 x 8-at és a 2 x 8-at, majd összeadjuk (40 + 16), és kiadja a 7 x 8-at (56).

Térjünk vissza ahhoz, amit már tudunk és értünk. Majdnem mindig több lesz, mint gondolnánk. Használjuk annak a megértéséhez, amit még nem tudunk, nem értünk. Építsünk az alapokra.

A matematika elvei már az alapoknál kezdődnek, majd továbbfejleszthetők. Például az algebra a számolás összes szabályát felhasználja, és gyakran egyszerűbb megtanulni, mint a számokat. Pl. egy háromszög oldalhosszainak összeadása igényelheti a 37, 58 és 86 összeadását. Algebrailag, ha az oldalak a, b és c, az összeg a + b + c, ami sokkal egyszerűbb, mint a 37 + 58 + 86 = 181.

Egy ötletet tovább lehet fejleszteni. Pl. 3 + 5 = 8, ez alapján 30 + 50 = 80, 300 + 500 = 800, 0.3 + 0.5 = 0.8, 3a + 5a = 8a.

Gondoljuk át a feladatot, mielőtt nekikezdünk. Nézzük egészében a problémát, és próbáljunk hasonlóságokat, összefüggéseket találni. Például sok szám összeadásakor keressünk számokat, melyek összege 10, így kevesebbet kell számolni. 6 + 5 + 8 + 9 + 4 + 2 + 3 + 2 átírható úgy, hogy

(6 + 4) + (5 + 2 + 3) + (8 + 2 ) + 9 = 10 + 10 + 10 + 9 = 39.

A szöveges feladatokat próbáljuk átfogalmazni, vagy grafikonon ábrázolni az adatokat.

Hogyan segítsünk a diszlexiás gyerekeknek - mit tegyünk és mit ne tegyünk?

Lelkesen csináljuk, amit csinálunk.
Keltsük fel a gyermek érdeklődését, és váltogassuk az eszközöket.
Legyünk rugalmasak és hajlandók terveink megváltoztatására.
Minden foglalkozás legyen rövid és minden órára készüljünk változatokkal is.
Legyenek tartalékban extra foglalkozások.
Ne felejtsünk el beszélgetni korábbi órákról.
Ismételjük, amit már megtanultak, esetleg más úton megközelítve.
Adjunk időt stratégiák kidolgozására.
Ne felejtsük el, hogy néhány ember nem szeret felolvasni.
Dícsérjünk és bátorítsunk.
Próbáljunk egy vagy több órára szóló elérhető célokat állítani.
Érezze a gyerek, hogy ellenőrizzük és értékeljük az ötleteit.
Próbáljunk pozitívan kritizálni és javítani.
Próbáljunk minden órát úgy befejezni, hogy a gyerek sikeresnek érezze.
Legyünk jó hallgatóság.
Tartsunk szünetet - mindenkinek szüksége van rá.
Lazítsunk és szórakozzunk.

legyünk túl ambiciózusak.
próbáljunk sietni.
hagyjuk figyelmen kívül a gyerekek érdeklődéseit, hobbiait és időtöltéseit.
hasonlítsuk a gyerekeket másokhoz.
legyünk meglepve azon, ha nem tud valamit.
vágjunk túl gyorsan közbe, hogy kijavítsuk az olvasást.
mutassuk ki idegességünk, ha valamit rosszul csinál.
terheljük őket túl sok foglalkozással egyszerre.
javítsunk ki minden hibát - csak a fontosakat.
essünk pánikba, ha nem sikerül valami. Kezdjünk el egy másik foglalkozást, és később térjünk vissza.