SOKFÉLE(SÉG) OLDAL

A tehetségesek igen nagy része olyan különlegességekkel küzd, amelyek miatt könnyen támadhatók, háttérbe szoríthatók, kihasználhatók, sőt deviánsként vagy betegként kirekeszthetők a társadalomból.

Ezen az oldalon azokra a jelenségekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek miatt az átütően tehetségesek igen nagy része nem, mint tehetség, hanem mint zavar jelenik meg. Elsősorban a neurológiai eredetű teljesítmény zavarok (tanulási, figyelem és/vagy hiperaktivitás zavarok) közé illetve az autisztikus spektrumba sorolt különlegességek és a tehetség kapcsolatával foglalkozom.

Az oldalon található minden anyag másolható és terjeszthető, de csak a forrás feltüntetésével. 

Kettős különlegességű tehetség - fogalomtár

LETÖLTHETŐ TANULMÁNYOK - ITT

Neurológiai teljesítményzavarok és a neurológiai normalitászavar (NNZ)

Avagy miér' yó díszesnek lenni J

 

Autisták és neurotipikusak (NTZ)

Részletek a Kutatóintézet a Neurológiailag Tipikusak Tanulmányozására weboldaláról J

 

Ez a VIDEO Grigorij Perelmanról, egy matematikusról készült. Bebizonyított egy 100 éves matematikai sejtést (Poincare), amire 1 millió dollár díjat tűztek ki.

Nem vette fel a díjat. Korábbi díjakat sem vett fel. Azt mondja, hagyják békén, ő csak a matematikával foglalkozik. Nem érdekli a pénz, a hírnév. Cikkeit felteszi az internetre, akárki letöltheti. Otthagyta az intézetet, ahol dolgozott, most munkanélküli. Remeteként él egy lakótelepen. Csak vásárolni jár ki.

Számos matematikus, zenész, író és filozófus autista. Másképp látni a világot, előnyt jelent az alkotásban, hátrányt az életben.

Seth F. Henrietta weboldala a tehetség oldala. Élete az autistáé.

 

Autizmus és tehetség

Henry Cavendish (1731-1810) számos tudományterületen igen fontos eredményeket ért el, kezdve a hidrogén felfedezésétől híres kísérletéig, amelyben (figyelemre méltó pontossággal) megmérte a Föld tömegét és megbecsülte sűrűségét. Kimutatta a víz összetevőit (hidrogén és oxigén keverékét robbantva); kimutatta, hogy a levegő nitrogén és oxigén keveréke és nyomokban tartalmaz még egy fajta anyagot, melyről egy évszázaddal később megállapították, hogy argon. Felfedezte a specifikus- és a látens hőt, felfedezte, hogy a levegőtágulás, illetve sűrűsödés folytán hűl, illetve melegszik, valamint hogy az oldatok elektromos vezetőképességének mértéke változik koncentrációjuk függvényében. Felfedezte az eutektikus elegyeket és a gyorshűtést; felfedezte az elektrosztatikus vonzás és taszítás fordított négyzetes erőtörvényét, és pontos vizsgálatokat végzett a (később ekként nevezett) kémiai ekvivalensekkel kapcsolatban. Ő volt az első, aki felismerte, hogy egy halfajta, név szerint az elektromos rája, eletromosságot tud kelteni (méghozzá a statikus elektromosságtól igen különböző típusú elektromosságot – az elektromos áram akkoriban még ismeretlen volt). Cavendish, talán Newton óta egyedülálló módon, a rendkívüli intuitív képességet egyesítette magában a nagyszerű kísérletező találékonysággal és a legmagasabb fokú matematikai készségekkel.

Mégis, már életében legendaszámba mentek különcségei. Munkáját mindig egyedül, teljes magányban végezte, a házában épített különleges laboratóriumában. Ritkán beszélt bárkivel is, és ragaszkodott ahhoz, hogy szolgái írásban kommunikáljanak vele. Nem érdekelte a hírnév és a vagyon (noha egy herceg unokája volt és élete nagy részében Anglia leggazdagabb embere), és úgy tűnik, nem igazán fogta fel a pénz értékét. Csupán a töredékét publikálta annak, amit csinált, és úgy tűnik, nem nagyon látta, mennyire fontos publikálni, illetve nyílvánosságra hozni eredményeit. Tökéletesen hidegen hagyták mind a versengés, a vetélytársak, mind az elsőbbségi igények, amelyek oly gyakori motivációs tényezők a tudományban, és puszta közömbösséggel fogadta, amikor Lavoisier és mások elsőbbségi igényt tartottak olyan felfedezésekre, amelyeket ő maga már évekkel előttük megtett.

Sacks O (2001). "Henry Cavendish: an early case of Asperger's syndrome?" (Henry Cavendish: az Asperger szindróma egy korai esete?). Neurology 57 (7): 1347.

 

 Az átlagos tehetség és a zseni

Cesare Lombroso "Genio follia" című 1864-ben kiadott könyvében, azt írja, hogy a lángészt senki sem üldözi serényebben, mint a tudományos akadémiák és egyéb ilyenféle testületek tagjai, akik irtóznak minden újítástól, minden felforgató eszmétől. Az akadémiák többnyire tehetséges (de nem zseniális) emberek egyesülései; ezek a tehetség, hiúság és féltékenység fegyvereivel küzdenek a betolakodó lángész ellen, a köznapi emberek is nagy tiszteletben részesítik őket, az államkormányzat szintén respektálja és pártfogolja a működésüket – és így teljes vértezetben állhatnak a lángésszel szembe.