Farkas
Gyöngyi – Solt Anna
Autizmus
spektrum zavar – kisokos otthonra is
Nem
baj! Semmi nem baj!
Ezekben
a napokban minden, ami megszokott volt számunkra és a gyerekek számára,
felborult. Tele vannak a mindennapok bizonytalansággal, sok kérdésre mi magunk
sem tudjuk a választ. Ezt a gyerekek is érzik, ami növel(het)i bennük a
bizonytalanságot, aggódást, szorongást.
Az
autista gyerekeknek az átlagosan fejlődő kortársaikhoz képest bizonyos
dolgokban több támogatásra van szükségük. Sokszor nehézségük lehet azzal, hogy
·
megtervezzék a tennivalóikat
·
sorrendbe állítsák azokat
·
eldöntsék, mi fontos, mi az, ami
várhat
·
célt tűzzenek ki maguk elé
·
tevékenységeket elkezdjenek és
befejezzenek
·
ne csináljanak valamit, amihez
kedvük lenne
·
a tempójukat szabályozzák
·
a figyelmüket egyik dologról
tudatosan egy másikra irányítsák
·
az érzelmeiket kontroll alatt
tartsák
·
be tudják osztani az idejüket
·
új stratégiákat alkalmazzanak
Hogy
ezek közül melyik, egy-egy vagy több is (akár mindegyik) igaz-e egy adott
gyerekre, befolyásolja azt, hogy milyen segítségre van szükségük.
Általánosságban
elmondható, hogy meg kell próbálnunk a gyerekeket támogatni abban, hogy:
1.
visszazökkenjenek
a komfortzónájukba,
o
mi is és a gyerekek is olyan tevékenységet, elfoglaltságot
keresünk, ami biztonságot ad. Így nem baj az, ha a gyermek ebben az időszakban több időt tölt a szobában a játékaival,
könyveivel. Ha többet legózik, olvas, rajzolgat, vagy éppen repked. Ez
biztonságot és megnyugvást ad(hat).
o
fontos a rutin, a következetesség és a kiszámíthatóság, de ami még
fontosabb, a stresszhelyzet miatt alacsonyabb az elvárásokkal szembeni
tolerancia szint is. Ezért pedig fontos, hogy az elvárásainkat csökkentsük, hogy ne legyenek túl magasak. Ha
nagyon magas elvárásokkal vagyunk a gyerekek felé, könnyebben alakul ki
ellenállás, problémás viselkedés vagy rossz hangulat, kellemetlen közérzet.
o
lehet, hogy hosszabb időre lesz szükségük az átálláshoz, ebben fokozatosságra lehet szükség. A
fokozatosság vonatkozik a feladatokkal töltött idő mennyiségére, a feladatok
számára, és nehézségi fokára.
o
Sok gyereknek nehéz lehet, hogy a szülei mostanában tanár szerepbe
kerülnek, a szerepek keveredését
zokon veszik, nem tudják elfogadni. Akár az iskolai/óvodai feladatok rovására
is érdemes a fokozatosságot is szem előtt tartani: ha kevesebb időt töltünk
feladatokkal, kevesebb ideig kell a tanár szerepét magunkra venni otthon.
2.
az
iskolai/óvodai feladatok elvégzésében:
o
Érdemes lehet jelezni a
pedagógusok felé, ha soknak tűnik a
feladat és a tananyag, így az otthoni körülmények között az nem
kivitelezhető
o
A feladatok felbontása,
közé rövid motivációs feladatok bujtatása lehet segítség, hogy a figyelmet újra
vissza lehessen terelni. Természetes dolog, ha lankad a figyelem. Egy felnőtt
sem tud 40, de még 20 percig sem folyamatosan egy dologra koncentrálni.
o
Sokat segíthet a gyerekeknek, ha kapnak választási lehetőséget a napirend alakításában. A fix (étkezések,
tanóra) és biztos pontokon túli időt ő maga egyedül, vagy kis segítséggel
oszthassa be, alakíthassa
o
az utált tantárgyakat félre
lehet rakni egy időre, ha majd kialakul az újfajta rend, megszokta, hogy le
kell ülni az asztalhoz, akkor fokozatosan elővehetjük azokat a feladatokat is,
amikkel amúgy nem szívesen foglalkozik
3.
a
figyelem területén jelentkező nehézségek esetén segíthet:
o
fontos információk kiemelése
o
feladatok kisebb egységekre bontása
o
külső ingerek csökkentése
4.
a
tervezési-szervezési nehézségek esetén segíthet:
o
Ha feladatnaplót vezetünk
o
segítünk az idő beosztásában, mérésében
o Annak,
aki könnyebben tanul, ha látja, amit meg kell tanulni: folyamatábrák,
elmetérképek, ppt-k
o
Annak, aki könnyebben tanul hallás útján: hangos könyvek,
felolvasás
5.
együttműködés
nehézsége esetén segíthet:
5/1.
Ha nehéz lekötni magát és önállóan megtervezni a napot, segítség lehet az előre
eltervezett napirend, és a konkrét feladatok, a napi rutin kialakítása.
5/2.
ha megjelenik a mindennapi élet elvárásaival kapcsolatos ellenállás, a
feladatok kerülése, érdemes az alábbiakat figyelembe venni.
o
Az
elvárások és a gyermek toleranciájának egyensúlya.
Érdemes figyelni, hogy adott napon mennyire terhelhető az adott gyermek. Mit és
mennyit lehet tőle aznap elvárni? Eszerint az egyik nap akár több feladatot is
el tud végezni, míg a másik nap csak kevésbé terhelhető.
o
Prioritások:
Mi az, ami nagyon fontos most és mi az, amire később is vissza lehet térni?
“Visszatérünk rá!” mappa, azok a feladatok, amik nehezen mennek,
belekerülhetnek egy mappába, melyre később vissza lehet térni.
o
Az
átléphetetlen határok egyértelmű kijelölése és
az azokhoz való ragaszkodás. Általános, ésszerű magyarázatok fontosak.
o
Utasítás
helyett hívás, hogy csatlakozzon. Lehetőség és
javaslat nyújtása. “Segítenél nekem abban, hogy ….?” “Ha van egy perced,
idejönnél…?” “Bárcsak valaki megtenné, hogy …” “Nagyszerű lenne, ha ez ma
elkészülne. Szívesen segítek. Itt csináljuk vagy inkább a konyhában?”
o
Hangos
gondolkodás: Információt és mintát is ad a gyerekeknek a problémás
helyzetekről és azok megoldási lehetőségéről.
o
Indirekt
kommunikáció: “Elég bonyolult ez a feladat. Csak úgy tudnám megcsinálni, ha
valaki, aki nagyon okos, segítene ebben. Szerintem félre kellene tennünk. Te
mit gondolsz?”
o
Közös
döntések, kompromisszumok, alkukötés. Ebben
az esetben olyan megoldás születik, mellyel mindkét fél elégedett, de mind a
ketten engedtek is kicsit. Ez segít megelőzni a későbbi kiborulást/összeomlást.
o
Választási
lehetőség felkínálása: Lehetőség biztosításával a gyermek
dönthet és irányíthat a felnőttek által lefektetett keretek között. Így a
gyermek magabiztossága és biztonságérzete növelhető, ezáltal segítve az
együttműködését.
o
Érezze
magát hasznosnak. Olyan feladatok rábízása, amelyek
valóban hasznosak, gyakorlati következményei vannak. “Kérlek, segíts a
kistestvérednek az öltözésben!”
o
Egyszerre
csak egy kérdés vagy egy kérdés.
o
Pihenő
idő, relaxáció lehetőségének biztosítása annak
érdekében, hogy a gyermek tolerancia szintje magasabb fokú legyen.
o
A gyerek legyen részese a tervezésnek, figyelmeztetés
a változásra, rugalmasság a napi
rutinban, ha nehéz napja van.
6. Kommunikáció
o fontos,
hogy megfelelő
információhoz jussanak a gyerekek a fennálló
helyzettel kapcsolatban
o
nem
biztos, hogy fel tudják tenni azokat
a kérdéseket, amik foglalkoztatják őket
o néhányan könnyen félreértenek elejtett mondatokat, ezért inkább érdemes az életkorukhoz igazítva
egyértelmű, egyszerű magyarázatokkal informálni őket.
Felmerülhet
a kérdés, hogy ha most lazábbak a keretek, a későbbiekben hogy lehet
visszaállni a régi kerékvágásba? Fontos figyelembe venni, hogy ez most egy
különös és kihívással teli helyzet mindenkinek. A gyerekeknek is.
Szinte
lehetetlen vállalkozás fenntartani azt a napirendet a gyerekekkel, amit az
átlagos iskolában vagy óvodában töltött időszak alatt éltek. Ez nem is baj,
számukra jobban hasonlít a mostani helyzet a nyári vagy téli szünethez, az
egyetlen kivétel az, hogy vannak kívülről érkező kötelező feladatok, elsősorban
az iskolások számára (bár sok helyen az óvodából is küldenek a pedagógusok házi
feladatot). Teljesen természetes, hogy ezzel a merőben szokatlan állapottal a
gyerekek nem tudnak mit kezdeni. Sokkal nehezebb őket az asztalhoz ültetni,
mint az iskolában/óvodában. Ennek az az oka, hogy a jelenlegi helyzet nagyon
eltér a megszokott otthoni rutinoktól. Bár hosszú időnek tűnik, ahhoz mégis
rövid volt az eddig otthon töltött idő, hogy új rutin kialakulására elég
legyen. Türelmesnek kell lenni, bármennyire nehéz, a gyerekeknek lehet, hogy
hosszabb időre lesz szükségük az átálláshoz, ebben fokozatosságra lehet
szükség.
Elképzelhető,
hogy a pedagógusokkal külön alkukat kell kötni, hogy ők is elfogadják ezt a
felépítést. Nem baj, ha eleinte a feladatokkal töltött idő nem haladja meg az
öt percet és napról napra nő (talán csak egy-egy perccel) a tanulással töltött
idő mennyisége. Sok gyereknek nehéz lehet, hogy a szülei mostanában tanár
szerepbe kerülnek, a szerepek keveredését zokon veszik, nem tudják elfogadni.
Sokan már eddig is akkor érezték jól magukat, ha nem kellett az iskolai és az
otthoni dolgokat keverni, ha egyértelműen szét tudták választani a két helyzet
közötti elvárásokat, szabályokat, viselkedéseket. Nem szívesen beszéltek otthon
az iskolai témákról és viszont. Az ő számukra a mostani helyzet különösen nehéz
lehet.
Mindez
akkor lesz nagyon eredményes, ha a szeretet és elfogadás a háttere. Ezek a
gyerekek nem rosszabbak vagy butábbak, mint mások, csak nem tipikus a
fejlődésűk. Az átlagosnál érzékenyebbek a környezeti hatásokra, ezért a nevelés
módja sokkal nagyobb jelentőségű az ő esetükben, mint a tipikusan fejlődő
gyerekek esetében.