SZAKDOLGOZÓKNAK

Hogyan kell jól írni?

(Umberto Eco: Gyufalevelek, Európa Könyvkiadó Budapest, 2001)

Jó tanácsokra bukkantam az interneten: eligazítanak, hogyan kell jól írni. Némi változtatással közzéteszem őket, azt hiszem, sokaknak kapóra jönnek majd, kivált azoknak, akik írótanfolyamra járnak.

1. Kerüld az alliterációt: csacska csali az csak.

2. Kerüld a frázisokat: a frázis üres szócséplés.

3. Ne használj jeleket & rövidítéseket stb.

4. Ne felejtsd (soha), hogy a zárójel (még ha nélkülözhetetlennek véled is) megszakítja a mondat fonalát.

5. Vigyázz, nehogy... túlzásba vidd a hármaspontokat.

6. Használj minél kevesebb macskakörmöt: nem „sikkes” dolog.

7. Sohase általánosíts.

8. Az idegen szavak nem segítik a bon-ton-t.

9. Bánj fukarul az idézetekkel. Jól mondta Emerson: „Gyűlölöm az idézeteket. Csak azt mondd, amit magadtól tudsz.”

10. A hasonlat olyan, akár a frázis.

11. Kerüld a redundanciát; ne ismételd el kétszer ugyanazt; ismételni felesleges. (Redundancián azt értjük, hogy valaki ok nélkül magyaráz olyasmit, amit az olvasó egyszer már felfogott.)

12. Seggfej, aki csúnya szavakat használ.

13. Fejezd ki magad mindig többé-kevésbé pontosan.

14. Ne alkoss egyszavas mondatokat. Kerüld.

15. A túl merész metafora kerülendő: toll a kígyó pikkelyén.

16. Oda, tedd a vesszőt ahova, kell.

17. Tudd, mikor használj pontosvesszőt és mikor kettőspontot: ez persze nem könnyű.

18. Kerüld a képzavart akkor is, ha „hét nyelven beszél”: a rossz hasonlat kisiklik, mint a vöcsök.

19. Minek annyi szónoki kérdés?

20. Légy tömör, igyekezz hosszú – vagy a kevéssé figyelmes olvasót óhatatlanul zavarbaejtő közbeékelések által megszakított – mondatok helyett a lehető legkisebb számú szóval kifejezni, amit gondolsz, nehogy magad is hozzájárulj az információs környezetszennyezéshez, amely (különösen ha a mondandó fölösleges vagy legalábbis nélkülözhető pontosításokkal van megspékelve) minden kétséget kizáróan ennek a média sújtotta kornak az egyik tragédiája.

21. Ne lelkendezz! Takarékoskodj a felkiáltójelekkel!

22. Írd helyesen az idegen neveket, mint például azt, hogy Beaudelaire, Roosewelt, Niecse és így tovább.

23. Mindenekelőtt élj a captatio benevolentiae eszközével, hogy megnyerd magadnak az olvasót (bár lehet, hogy ezt sem érted, amilyen hülye vagy).

24. Gondossan ügyej a hejesirásra.

25. Mondanom sem kell, milyen bosszantó kifejezőeszköz a preteríció.

26. Ne ismételgesd magad. Legalábbis fölöslegesen ne.

27. Sose használj fejedelmi többest. Bizonyosak vagyunk benne, hogy nem kelt jó hatást.

28. Ne keverd össze az okot az okozattal: félrevezetne, tehát rosszul tennéd.

29. Ne alkoss olyan mondatot, amelyben a konklúzió nem következik logikusan a premisszákból: ha mindenki ezt csinálná, akkor a premisszák következnének a konklúziókból.

30. Ne hódolj az archaizmusoknak, a hapax legomenon-nak és más szokatlan lexémáknak, melyek, bármennyire úgy érzed is, hogy grammatológiai différance nyilatkozik meg bennük, és dekonstrukcióra csábítanak, mindenképp – kivált, ha netán még fenn is akadnának az aggályos szövegmegközelítés rostáján – meghaladják a szöveg címzettjének kognitív kompetenciáit.

31. Ne fecsegj, de kevesebbet se mondjál, amennyit.

32. A mondat akkor kerek, ha

1997

Mészáros Ferenc tördelő-szerkesztő kiegészítése:

33. Vigyázz a félregépelésekre, mert a sok sajthiba hanyag disszartációt eredményez!

2006